A Mikulás nem Télapó, a Télapó nem Mikulás

A piros palástban, püspöksüvegben és pásztorbottal ajándékokat osztó Mikulás eredetileg a katolikus vallású vidékeken Szent Miklósnak Lycia, római provinciában fekvő Myra püspökének népies alakja.

Szent Miklós a gyermekek és diákok védőszentje. Már fiatalon sokat segített a szegényeken, gazdag örökségét az éhezők megsegítésére fordította. Püspökként az egyház vagyonát is a nép étkeztetésére költötte a nagy éhínségek idején, amiért az őt követő egyházi méltóságok nehezteltek is rá, s egy időre kitagadták az egyházból.

A modern magyar néphagyomány szerint december 5-e éjjelén a Mikulás meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékot ad nekik. Ez a népszokás, azaz az ablakba kitett csizmákba ajándékot helyező titokzatos Mikulásjárás körülbelül egy évszázadra tekint vissza.  A Mikulás-ünnep idővel egyre inkább szekularizálódott, elszakadt Szent Miklós alakjától, a tömegkultúra átalakította a keresztény legendát, az ünnep elvilágiasodott,  és elüzletiesedett. 

A Mikulással kapcsolatos elképzelések is megváltoztak a globalizáció hatására: míg a két világháború között a Mikulás a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak, addig a jelenkor Mikulása a Lappföldön vagy az Északi-sarkon él, szánját rénszarvasok húzzák.

A  Télapó elnevezés, feltételezhetően teljesen téves összemosása a különböző kultúrkörök hagyományainak. Németországban a (Weihnachtsmann) Karácsonyapó hozza az ajándékot a gyerekeknek.  Angliában is a Father Christmas érkezik, csak nem Szenteste, hanem 25-e reggelén. A Mikulás az USÁ-ban is megjelenik. Angliához hasonlóan, a kéményen át jön a Szent Miklósnak megfelelő Santa Claus, és szintén karácsonykor ajándékoz.

Elterjedt nézet, hogy a magyar „Télapó” szó akkor keletkezett mesterségesen, amikor az 1950-es évek kommunista vallásellenessége miatt teljesen le akarták cserélni a „Mikulás” elnevezést az állami iskolai és óvodai rendezvényeken. Az MTA Nyelvtudományi Intézetének gyűjtése szerint azonban, már létezett jóval korábban is. Nem „mesterségesen”  keletkezett,  mai jelentését pedig fokozatosan vette fel, és továbbra is átalakulóban van. A "Tél apó" kifejezést így, különírva,  Arany János már 1850-ben ismerte, és Téli vers című versében le is írta.

Ma a  Mikulás és a Télapó egyaránt használatos, és szinte senkinek nem jut eszébe a történetük, az meg főleg nem, hogy valamelyiket negatívan megkülönböztessék a másikkal szemben. Talán a vallásosabb keresztények inkább használják a Mikulást, mert nevében tetten érhető, hogy a gyerekeket ajándékozó és számonkérő öregember alakja összemosódik Szent Miklós emlékével.

forrás:http://www.nyest.hu/hirek/mikulas-telapo-es-gyed-moroz

http://hu.wikipedia.org/wiki/Mikul%C3%A1s

Mesék állatai - február

Február állata ki is lehetne más, mint a medve?

Miért a maci? Mert február 2-án, vagyis Gyertyaszentelő napján előbújik a barlangjából, álmosan körülnéz és ha meglátja az árnyékát, visszacammog a vackára aludni egy nagyot, úgy gondolván, hogy még nincs vége a télnek.

Kattints ide és olvasd el Aaron Judah meséjét Macókáról és a vekkerről.
Macókáról még sok mesét olvashatsz a könyvtárban!

Az e havi versenyfeladat:
3.-4. osztályosoknak:
Gyűjtsd össze és írd le olyan mesekönyveknek a címét, amelyekben mackók szerepelnek. Természetesen írd le a szerzőt is, aki híressé tette őket!

Így írd le: Szező neve, könyv címe, kiadó neve, kiadás helye, kiadás éve
Pl.: A.A. Milne: Micimackó Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 2002.

1.-2. osztályosoknak:
Rajzold le kedvenc mackós meséd mackóját!
Március 10-ig hozd fel a könyvtárba és keresd a blogon a márciusi állatot, mesét és feladatot!
Jó keresgélést, olvasgatást kívánunk!

Jégen járó január

Január az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók római istene volt, az ókori római mitológiában. A 18. századi nyelvújítok szerint a január: zúzoros. A népi kalendárium Boldogasszony havának nevezi.

Márai Sándor így ír a babonákról, a péntekről és a 13-ról

"Nem szabad babonákkal élni. A pénteket, a tizenhármat, a szemmelverést, a számok és jelek vajákos magyarázatát a gnosztikusok hozták világunkba, a korai kereszténység Rómájába tóduló, gyülevész és zagyva szekták, szíriaiak és alexandriai csepűrágók, kancsi szövegmagyarázók, habzó szájú és sunyi rajongók.
A fiatal kereszténységnek nem volt még ereje, hogy megverje azokat, akik szemmel vernek, a péntekre ezt mondja: "Egy nap", a tizenháromra: "Egy szám, mint a többi." Zavaros és erjedő idő volt ez.
A sztoikusok már nem parancsoltak Rómában, a keresztények még nem uralkodtak. Az ember elhagyatva állt szemközt természetével és a természettel. Félt, szűkölt, babonáskodott és varázsolt. Ember vagy, hited van, tudod, hogy rend van a tünemények mögött, felsőbb értelem. Vesd meg a babonákat.
De tudjad azt is, hogy értelmed és hited büszke öntudata nem fegyelmezi és félelmíti a világ titkosabb erőit, melyek születésedtől halálodig lopakodnak és settenkednek körülötted.
A baleset, a számok összejátéka, a nagy számok törvénye, a föld, a lég, a sugarak érthetetlen szándékai és tervei, mindez beláthatatlan. Valamilyen kevés alázatot és remegést azért megőrizhetsz szívedben.
A világ nemcsak fényes és sötét, nem; a világ zavaros is. Nemcsak sugár, fény és hő van; démonok is vannak. (Goethe hitt a démonokban.) A világ nemcsak értelmes és következetes; valahol bujkál a tüneményekben a varázs is.
Nem szabad babonásnak lenned, mert ez nem illik emberhez. De nem szabad teljesen megvetni a babonákat, mert ez emberfölötti, illetlen gőg. Inkább csak szelíd gúnnyal kell bánni babonáinkkal, mint aki mosolyog - de kissé fél is."

Havat fúvó február

Február az év második hónapja a Gergely-naptárban. Az egyetlen hónap amelyik 28 napos, minden 4. évben - szökőévben - 29 napos. Többször fordult elő a történelemben , február 30-a. A 18.századi nyelvújítók szerint a február: enyheges. A népi kalendárium Bőjtelő havának nevezi.

A hónap latin neve, Februarius a klasszikus szerzők szerint a szabin februm, „tisztulás” szóból ered. Való igaz, a február már az antik Rómában is a decemberi, januári vígságra következő testi-lelki purgálás idejének számított. Februa, azaz „Engesztelő” volt Mars isten anyjának, Junónak egyik mellékneve. Ahogy Februa adott életet Marsnak, úgy ad helyt február Mars havának, márciusnak.

Mi is az a Halloween?

IV. Gergely pápa a IX. században a pogány hagyományok átreformálása érdekében kinevezte november 1-et, a Mindenszentek napjának. Innen ered a mindannyiunk által ismert "Halloween"-szó, amely eredeti formájában "All hallows evening"-ként szerepelt és "Minden szentek estéjét" jelentette. A keresztény keretek mögött azonban megmaradtak a pogány jelképek és szokások, amelyek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a világ minden táján.

A Halloween ünnep eredete

A kelták az újévet november elsején a Samhain-fesztivál keretében ünnepelték. Pogány hagyományok szerint több istent imádtak, ám ezek közül is kimagaslott a számukra legfontosabb istenalak, a napisten (Samhain). Ő jelképezte az emberek számára a termékenységet, a munka szeretetét és a bőséget. Az újév a napos időszak lezárását, a termés betakarítását és a hideg, téli napok kezdetét jelentette. Szimbolikusan azt jelképezte, hogy Samhain a hideg fogságába került. A kelták hite szerint a halottak istene az óév utolsó napján, október 31-én megengedte az elhunyt lelkeknek, hogy családjaikhoz hazalátogassanak. Az emberek féltek a rossz szellemektől és a démonoktól, ezért az ünnepség kezdetén hatalmas máglyákat gyújtottak, áldozatokkal kedveskedtek isteneiknek. Hasonló célt szolgálhatott, hogy állatjelmezekbe öltöztek, mivel ezzel akarták elijeszteni falvaikból az ártó lelkeket. Hajnalig tartó, tűz körüli táncukkal elbúcsúztatták a napsugaras időszakot. Reggel a vallási vezető kőedényekben egy-egy maroknyi parazsat adott minden családnak, hogy otthonukba beköltözzön a fény és a melegség. Így üldözték el a rossz szellemeket, akik esetleg az éjszaka folyamán nem tértek meg a másvilágra. Ez volt az első "Halloween" ünnep, amely már az első évszázadban létezett az Angliát elfoglaló római- (akik a Pomona-nap keretében a gyümölcsök és kertek istennőjét ünnepelték) és a katolikus tradíciókban is.

Halloween ünnepi szokásai, sok más európai országhoz hasonlóan, nálunk is egyre nagyobb népszerűségnek örvendnek. Október 31-én este fekete ruhás, seprűn lovagló boszorkánynak, fehér hajú varázslónak, véres szájú vámpírnak, horror filmekbe illő zombinak, fehér lepedőbe bugyolált huhogó szellemnek vagy akár kaszát lóbáló halálnak öltöznek az ünneplők és fergeteges bulit csapnak. A sok esetben rémisztő és sokak szerint borzalmas látványt nyújtó jelmezek és sminkek valójában ugyanazt a célt szolgálják, mint sok száz évvel ezelőtt: ezen a mágikusnak tartott éjszakán elűzik a rossz szellemeket, negatív gondolatokat és a szomorúságot az emberek életéből.

Halloween szimbóluma, hosszú évszázadok óta a kivájt töklámpás, az ún. Jack-lámpa, amely eredetileg kettős célt szolgált: egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.

November elsején a szeretteinkért való gyertyagyújtás meghitt, családi esemény, ahol az emlékezés és a lélek halhatatlanságába vetett hit a legfontosabb, s ezt külföldről átvett vidám szokások sem tudják megváltoztatni.

A sütőtökből készült ételek is egyre elterjedtebbek, mivel egészségesek, ízletesek és esztétikusan tálalhatók. Javaslom, hogy az ünnep alkalmából, az őszi szünetben legalább egyet próbáljatok ki!

cikk forrása:www.edenkert.hu

Ma van a Bolondok Napja

Április elseje a bolondság, a tréfálkozás napja. Ilyenkor sok minden megengedhető, és az ötletes tréfákon nem illik megsértődni. Persze, mindennek van határa, és nem jó, ha a bolondozás durvaságba torkollik. Ám a jól irányzott poénok frissítően hatnak az emberre. És azt vajon tudod-e, hogy honnan származik az áprilisi tréfálkozás szokása?

Rengetegféle találgatás van az eredetéről, ám egyik sem túl meggyőző.

Egy forrás szerint az áprilisi tréfálkozás eredetét Franciaországban kell keresnünk. A régi francia naptár szerint az esztendő április 1-jén kezdődött. Ezen a napon ősi szokás szerint az ismerősök ajándékokkal lepték meg egymást. IX. Károly király 1564-ben azt a rendeletet hozta, hogy az esztendőnek onnantól fogva január 1-jén kell kezdődnie. Így az ajándékozások időpontja is áttolódott január elsejére, de a régi évkezdet még sokáig kísértett az emberek emlékezetében. Eleinte április 1-jén is küldözgettek ajándékokat egymásnak, majd - tekintettel a kettős költségre - az április elseji ajándékozgatás átalakult: értékes meglepetések helyett inkább tréfákat küldtek, s végül kialakult az a szokás, hogy a hamis évkezdetet hamiskodással, vagyis bolondozással ünnepelték meg. Talán az egyik legrégebbi tréfát Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia eszelte ki. Áldozatul Gramont márkit választotta. Március 31-ének éjszakáján, mialatt a márki aludt, a gróf cinkosaival kilopatta a ruháit. Minden egyes darabot felfejtettek, majd újra összevarrtak, de szűkebbre. Reggel a márki fel akarta húzni a nadrágját, de nem fért bele. Riadtan nyúlt mellénye után, ám nem tudta begombolni. Ugyanígy járt a kabátjával is. Javában küszködött, amikor rányitotta az ajtót az egyik cinkostárs: "Az istenért, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!" A márkiról gyöngyökben hullt a veríték, hogy miféle furcsa és borzasztó betegség üthetett ki rajta. Orvosért futtattak, az orvos pedig - aki szintén beavatott volt - megvizsgálta, receptet írt és gondterhelten távozott. Elszaladtak a recepttel a gyógyszerészhez, aki visszaküldte, hogy nem érti. Nem is érthette, mert ez volt ráírva latinul: "Accipe cisalia et dissue purpunctum". Vagyis "Végy ollót, és vágd fel a mellényedet!" Hogy a márki miképp reagált az ugratásra, azt ma már nem tudhatjuk. Az viszont örök érvényű igazság, hogy másokon nevetni könnyebb, mint magunkon - még áprilisban is.

Forrás

Jégtörő Mátyás

A február végi jeles napok közül talán a legismertebb 24-e, Mátyás, a jégtörő. Az elnevezés ikongrafikai hagyományokra vezet vissza. Mátyás apostol vértanúságának eszköze a szekerce volt. Ezért a templomokban mindig szekercével ábrázolták. A nép képzelete a szent ünnepe és a közelgő tavasz között kapcsolatot teremtett: az apostol szekercéje töri meg a tél hatalmát. Erdélyben az a hiedelem járta, ha Mátyás napon nem indul meg a jégzajlás, hogy Mátyás a jégtörő csákányát még pár hétre éleztetni adta.

Mátyás vagy meghozza, vagy megtöri a jeget.

A néphagyomány szerint: „Mátyás szűre ujjából ereszti ki a tavaszt”, És „neve napján osztja ki a madaraknak a sípokat, hogy hozzáfogjanak az énekléshez".

Szentek és boszorkányok

Az adventi időszakban, a Jézus eljövetelére való várakozás alatt eredetileg minden szerdán, pénteken, szombaton böjtölni kellett, tilos volt mindenféle zajos mulatság, tánc, lakodalom.


A vallási hagyományok idővel keveredtek a népszokásokkal, a pogány korból fennmaradt babonákkal, rontást hárító praktikákkal. Az ezzel az időszakkal kapcsolatos népszokások főként a jószágszaporulatra próbáltak hatást gyakorolni, valamint igyekeztek információt szerezni a lányok férjhezmeneteléről.

Olvass többet az adventi szentekről:

Borbála: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/1-865.html

Miklós: http://www.mikulasbirodalom.hu/myra/legenda.htm

Luca: http://www.parameter.elosoft.com/luca.html