Szent András apostol, a keleti egyház védőszentje az első században élt. Valószínűsíthető, hogy András szeretettel és nem erőszakkal végzett szolgálatának eredménye, hogy a világon először Örményországban lett államvallás a kereszténység. A hagyomány szerint átlósan ácsolt kereszten halt mártírhalált, ezért nevezik az ilyen keresztet andráskeresztnek.
András apostol napja régebben ünnep volt sokfelé: a naphoz legközelebb eső vasárnap volt az egyházi év, advent kezdete. A naphoz, illetve estéjéhez fűződő szokások általában minden vidéken hasonlóak voltak. Közös céljuk, hogy a fiatalok megtudják, ki lesz a házastársuk.
A néphit szerint, ha András napján esik az eső vagy a hó, ezt követően 40 napig esik.
Ha libát megtartja a jég, locsogós, vagyis sáros lesz a karácsony.
András-napkor kezdődtek a disznóvágások, disznótorok, ezért nevezik disznóölőnek is. Andrással befejeződnek a zajos mulatozások, "András zárja a hegedűt". Legfeljebb az András utáni szerdán, kukaszerdán lehetett még otthon muzsikálni, de másutt nem.
Az idén András-nap éjfélkor beáll a csend ideje, az advent.
